Laudáció: Vujicsics Tihamér [In: Szabados György – Írások I., 2008, 266-267.old.]
.
VUJICSICS TIHAMÉR
.
Alakjuk fájó eltűntével, sokak szellemhalálát kell immár megelőznünk. Akiket géniuszuk egykor szárnyára vett, nekünk, élőknek kell újra megidéznünk, meghallanunk szép szellemük szárnysuhogását, amely pedig szinte észrevétlen, itt kóvályog ma is közöttünk, ebben a lassan eláradó, végzetes komolytalanságban.
Meg kell neveznünk, újra meg kell tisztelnünk őket. A sintó templomot 20 évente újra kell építeni, hogy el ne tűnjön, ki ne kopjon, amit a templom képvisel.
A magyar kultúra is egy ilyen templom. Az építők és a benne lakók — élők és holtak — a hungaruszok. Meg kell olykor neveznünk őket, és nem csak a pannonokat, az erdélyieket, a felvidékieket, délvidékieket, a szétszóratottakat. Hanem a benne tengődött cipszereket, horvátokat, svábokat, tótokat, ruszinokat, mindazokat, akik különböző születettségük dacára, végül is a magyar kultúrában éltek és alkottak; s akik becsülték ezt és meg nem tagadták. A hungarusz szónak ma is élő, ma is pontos és
mély tartalma van.
Ma a szerb Vujicsics Tihamér közöttünk az a hungarusz, akinek művészete előtt utólag is fejet hajtunk, akinek szellem-szárnysuhogását most megidézzük, és megadjuk szép emlékének, ami szívünk szerint mindenkoron jár.
Rendkívüli ember és nagy tehetségű zenész volt. A görögkeleti püspök vikárus 10 nyelven beszélő fia, a korabeli magyar zenei élet tán legszínesebb és legtermékenyebb alakja. Országos népszerűségét a hagyományokban fogant, de személyes hangú, vérbő zenéje, szikrázó, a népi humor bölcs iróniáját a muzsikában sem nélkülöző szelleme teremti meg. Az emberek szeretik. Alkotói termékenységére jellemző, hogy rövid élete során 137 filmzenét ír, köztük oly terjedelmeset, mint a híres Az életbe táncoltatott lány. Aztán a Tenkes kapitánya, a Bors, A dunai hajós, Princz a katona. A sornak se vége, se hossza.
Ír balett- és táncballadákat, mint a Csudra Makar, a Kádár Kata, a Vérnász. Mint zeneszerző, részese az Állami Népi Együttes nagy honi és nemzetközi sikereinek (Csodafurulyás juhász, Pásztorbotoló, Drágszéli táncok, Maros és Küküllő mentén, Kalotaszegi concerto, Palóc fantázia, Szerb lakodalmas). És színpadi zenék, kórusok, hibátlan, stílusbravúros zeneparódiák.
Megalkotja zenetudósi főművét, a Magyarországi délszlávok népzenei hagyományainak összefoglaló gyűjteményét.
Tanárai Kodály, Veress Sándor és Farkas Ferenc voltak. Bartók volt a példaképe. Talán ennek az iskolának is volt köszönhető az a különös érdeklődés és leküzdhetetlen kedv, ami a Rákóczi induló dallamának eredetkutatásához vezette. S amelynek útja során 1975-ben Szíria felett egy repülőgép-katasztrófa áldozata lett. Ez volt az ő damaszkuszi útja.
E mindössze 46 évet élt muzsikusember, a magyarországi szerbek büszkesége, Vujicsics Tihamér — a XX. századi szerb és magyar kultúra felejthetetlen alakja.
(Elhangzott a Magyar Művészetért Díj átadásakor 2004. decemberében.)
.
